Vörös Eszter Anna a Muse Galéria első kiállítója. A látomásszerű felnőtt mesék apró fekete alakjai és a színes háttérbe foglalt történetek április 5-30. között tekinthetőek meg Budapesten, a Muse közösségi iroda falai között kialakított galériában. A kiállítás apropóján alkotásról, ihletről és inspirációról beszélgettünk a művésznővel.
Vörös Eszter Anna fiatal, tehetséges, impulzív és már az első találkozás után úgy éreztük, kölcsönösen illünk egymáshoz. „Minden, amit elképzelsz valóságos” – találóan ezt a mottót választotta az ifjú művész, akit Gödöllőn már mindenki ismer, és a fővárosban is nagy rajongótábora van. A gimnáziumi rajzórákat leszámítva nem tanult soha intézményes keretek között rajzolni, ma mégis majd’ 45 ezer ember követi mindennapi alkotói tevékenységét a Facebookon. ELTE angol szakra járt, amikor felfedezte tehetségét. Mindig nagy útkereső volt, hálás a sorsnak, hogy már az indulást követő hónapokban támogatókra talált és csoportos kiállításon is részt vehetett.
„2014. januárjában, egy álomkép hatására született meg az első képem. Már ekkor is fekete, nyúlánk alakok szerepeltek a képen, amik a mai napig jellemzőek rám.” – kezd bele történetébe az elismert művésznő. „Az első csoportos kiállításom két hónappal az első képem megalkotása után, márciusban volt. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy már a kezdetekkor ilyen lehetőségeim adódtak Gödöllőn. Itt élek, és alkotok, sokan ismernek a városban, és ez jó érzés.” – folytatta Eszter.
A közönség az első perctől fogva szereti a mesevilágba kalauzoló álomlátomásokat, a visszajelzések szerint meghökkentik az embereket az elvontabb jelentésrétegek és a spiritualitás. Sok más művészhez hasonlóan Vörös is a gondolatébresztésre törekszik.
„Mindig vonzottak a fantasy filmek, a drámai jelenetek és a filmelőzetesek, mert azt sugallták, hogy teátrális, sőt monumentális dolgokra is képesek lehetünk. Filmek és olvasmányélmények is inspiráltak a saját világom megteremtésekor.” – beszélt legnagyobb inspirációjáról a Muse Galéria első kiállítója.
Sok művész munkája van rá hatással, de nincs egy kiemelhető példaképe. Salvador Dalí szürrealista munkáit nagyon szereti, de sok kortárs művésztárs munkáit követei a neten nap mint nap, ők is hatással vannak rá. „Mindent magamba szívok, ami tetszik, és ezek az élmények alkotás közben felszivárognak. A legfőbb ihletet álmokból nyerem a képeimhez. Az álomvilágban az idősíkok összemosódnak, itt bármi lehetséges.”
Vörös képeit legtöbbször álomlátomásokként definiálják, egy mesevilág felnőtteknek. Látszólag sötét, baljós és vészjósló, de a képek jelentése nem mindig negatív. „Szeretem a kontrasztokat, a fekete karakterek körül gyakran használok világító színeket háttérnek. A képeimen a saját lelkem nehéz témái jelennek meg, az elején terápia volt, amikor a felnőtt életbe való kilépés határán álltam. A képek készítése előtt naplót írtam. Most a naplót már képi formában írom a munkáimmal, ez az önkifejezés egy másik formája.” – avatott be minket az alkotás folyamatába Eszter.
A művésznő elismerte, ha az ember nehéz életszakaszban van, művészetileg termékenyebb, de a tapasztalatai szerint boldogságból, jó érzésből is lehet alkotni. „Lázadok és lázítok. Szeretnék a fiataloknak jó példát mutatni. Sok fiatal van a követőim között, ők még formálhatók, és kell valaki, aki megmutatja nekik, merre van a jó irány és alkotásra inspirálja őket.”
És hogy milyen képeket láthatunk majd április 5. és 30. között a Muse Galériában (1055 Budapest, Szent Isván körút 15. III/1.)? Nincs szigorúan vett tematika, Eszter arra törekszik, hogy minél többféle képet mutatasson meg a pesti közönségnek. A kiállításon nagyjából 25 darab kép lesz látható, köztük természetesen a közönségkedvencekkel.
„Amikor először jártam a Muse-ban, rögtön a bejáratnál megtetszett a kovácsoltvas kabátakasztó, aminek a hangulatáról rögtön a saját képeim ugrottak be: egyszerűen éreztem, hogy passzol a stílusunk. Tetszik az iroda megszokott eltérő stílusa, az impulzív és figyelemfelkeltő környezet.” – mondta végezetül a művésznő.